Kedves Otthonmaradottak!
Nezd mar, hat nem alahuzza a szavaimat pirossal?
Bar a hat tetszik neki.
Sot a bar is.
Ez az elozo mondat teljesen ok. Ugylatszik az angol nyelvet azert ismeri a gep.
Igerem, elobb-utobb felinstallalok mindent magyarul, de a wordot meg az Internetexplorert biztosan. Nyilvan itt is lenne magyar, csak japanul kene megkeresni a nyelvvalasztast.
Na ennyit a geprol.
Illetve nem, mert elmondom: Csutortokon kaptam egy leptopot. Eleg profi kis leptop, ritkan latni nalunk ilyet, dehat a profnak jobb van mar. Marmint Suzukinak. A gepnek egyetlen hibaja van: japan windows fut rajta. Ezaltal egyreszt minden magyar ekezetes betu kandzsikent jelenik meg, masreszt az utasitasokat is japanul adja. Most peldaul ra kell jonnom, hogy hanyadik sorban van a save as utasitas. Ez egesz konnyen ment. Es az a jo, hogy haza is hozhattam, es most miutan meghallgattam egy kabarecsutortokot, es megneztem a Duna TV valamelyik korareggeli hiradojat (mindkettot ma toltottem le bent), meg naplot is tudok Nektek irni.
Tegnap meg zeneket hallgattam, de sajnos a magyarokat itt sem szereti, biztos az ekezet miatt, de majd kiprobalom ma is. Es esti mesem is volt.
Szoval egy egesz hetet vegigeltem itt Japanban. Elotte szinte aludtam, de errol mar irtam. Ugyhogy most kezdem hetfonel. Meg kozben majd irok errol arrol.
Hetfon elkezdtem ugyeimet intezni. Merthogy eloszoris kellett csinaltatnom fenykepet. Tudtam en otthon, hogy kell majd, de nem volt ra idom. Csinaltattam rogton nyolcat, hogy eleg legyen. Es meg ma is van egy! De nem hinnem, hogy sokaig, mert meg nem jelentkeztem nyelviskolaba, es itt mindenhez ket fenykep kell. Szerencsere Szabolcs, akirol majd irok, elvitt fenykepeszhez, es utana a regisztracios irodaba. Vagy nevezhetjuk bevandorlasi hivatalnak. Ott tobbnyire adnak egy kartyat, es onnantol kezdve piszkosul regisztralva vagy, de annyiban egyszerubb, hogy ezt kell hordani, es kisebb mint az utlevel. Es ezen felul biztositast is kell kotni. Ha jol ertem, ez tobbnyire azt jelenti, hogy csak a 30%-at kell kifizetni a kezeleseknek, de nekunk, nemzetkozi osztondijasoknak kesobb azt is visszaadjak. Nekem nem adtak rogton oda a kartyat, hanem majd mehetek erte vissza. Csak egy papirt adtak, hogy majd ez lesz a szama a kartyanak. Erre viszont a bank nem volt hajlando szamlat nyitni nekem. Szabaly az szabaly. Az allomasrol betalaltam az egyetemre. Ott Suzuki (a japan prof.) felhivta a bankot, ahol azt mondtak neki, hogy ha viszek hankot, akkor OK. A hanko a japan alairas. Mindenkinek van egy pecsetje, es azt hasznaljak alairas helyett. Most mar nekem is van. Az van rajta, hogy GYT. Szellemes, mi?
Hetfo delutan neminemuleg beszeltunk arrol, hogy mit fogok csinalni, meg keszultunk a prof. keddi eloadasara. Nehany kiserletet osszeraktunk.
Kedden reggel bementem az egyetemre, teljesen egyedul. Ez nem volt egy egyszeru eljaras, sot meg most sem az. Mert az meg rendben van, hogy a vonat ugyan balra megy, illetve nem, jobra megy, megis a masik oldalon kell folszallni. Meg jo, hogy tudom, hogy at kell menni folotte, hogy jo oldalon legyek. Meg kell egy kis ido, mire megszokom az oldalakat, de megigertem magamnak, hogy addig nem megyek at piros lampan, meg akkor se, ha sehol nincs kocsi, mert aztan csendben elut jobbrol. Szoval szerencsere Szabolcs, aki itt lakik ket szobaval arrebb, egyebkent pedig Miskolcon vegzett, es egy ideje mar Japanban van, szoval Szabolcs elvitt elso este az allomasra, es megmutatta merre kell menni. Szoval az allomas, a 180Y-es jegy vasarlas(1Y = 2 Ft, ezt tobbszor nem irom le, csak nem tudom, irtam-e mar
mindenkinek) es a helyes irany mar konnyen megy. A jegyet automatabol kell megvenni, mint Budapest kivetelevel minden normalis varosban. A kulonbseg az az, hogy miutan bedobtad vagy becsusztattad a penzt, es megnyomtad a megfelelo gombot, mire o kiadta a visszajarot meg a jegyet, egy kis neni rajza jelenik meg a kepernyon, es meghajol nekem. Szoval azt is tudom, hogy egy megallonyira vagyok Sendai ekitol, ami Sendai stationt jelent. De ezt meg konnyu is megkerdezni, ha nem lennek biztos a dolgomban. Elerek az allomasra, ahol nagyszeru tajekozodokepessegemmel viszonylag gyorsan el tudom erni a buszpalyaudvart. Szoval egyenesen oda tudok talalni. Es hogy
egy kicsit dicsekedjek, csutortokre mar arra is rajottem, hogy hogy talalom meg a busztol visszafele a vonatot. Tudniillik ugyanazon az uton, csak visszafele. Hat igen. De most jon csak a neheze. Mert azt tudom, hogy a 9-es szamu buszmegalloba kell allnom, esetleg a sor vegere, bar ez tok felesleges, mert elobb-utobb ugyis felszall az egesz sor, de a busz szama mar nem olyan egyszeru. Mert sokak es a busztarsasag honlapja szerint is, minden busz jo, ami jon. Viszont tobbszor megkerdeztem a vezetot, es nemelyik azt mondta, hogy nem jo. Igy integetett a kezevel. Bar valoszinu, hogy o nem ertett meg engem. Es akkor minden rendben is lenne, csakhogy kozben megjott Zrinyi (aki nem tudna, az otthoni professzorom), es miutan ugyanitt megkerdezte, es azt mondtak, hogy igen, korbeutazta a varost, es
nem jutott el az egyetemre. Na erre kossetek csomot. Szoval erre meg ra kell jonnom. Ha mar szobahoztam a sorbanallast: Ezek a japanok, ha lehet, meg orultebbek sorbanallasilag, mint az angolok. Mert olyat en meg ott sem lattam, hogy a vonatra varva olyan sor alljon, (azert konnyu nekik, mert ki van jelolve az ajto, es igy tudjak, hova alljon a sor eleje. Biztos ezert nincs sor nalunk a metroban) hogy az egyik perontol a masikig, aztan ott kanyarral vissza az egyikig, majd ujabb kanyarral vissza a masikig.
Azt mar tudom, hol kell a buszrol leszallni, sot be is mondja angolul (!) a turisztikailag fontosabb reszeknel, hogy azt mondja passengers hading for the Tohoku University engineering should get off at this stop.
Visszafele sem konnyebb a dolog, bar ott mar kerdezhetem, hogy Sendai eki?es arra mar tudnak bologatni. A vonat is konnyen megy, mert megveszem a jegyet, megkerdezem a jegykezelot, hogy Higashi Sendai, mert oda jovok,mire o hatrafordul, leolvassa a kijelzorol, es megmondja hanyas vagany.
Szerencsere vagy ketto vagy ot szokott lenni, mert van vagy 15, es azt nem tudom, hogy mutatnak a kezukkel. De ne legyunk rosszindulatuak, azert
tobbnyire ennyit tudnak angolul. Tegnap megprobaltam megjegyezni a jelet, ami a volatnal volt, de ma teljesen mas jel volt ott.
Kedden megjott Zrinyi is, ele is mentem a palyaudvarra, es folvitten az egyetemre. Ott elvitt minket Suzuki ebedelni. Van egy etterme az egyetemnek.
Van menzaja is, de ez elegansabb, bar kicsit dragabb. A menzan mar negy-otszaz yenert lehet kajat kapni, itt hetszaz korul van. Majd a kajalasrol valamikor irok kulon. Nem en fizettem, ugyhogy nem volt baj, hogy dragabb. Es nagyon szep kilatas van ott, mert az egyetem egy hegy tetejen
van, neminemu erdo kozott.
Ebed utan elvitt minket ket diak kocsival reszben Zrinyi szallasara, reszben engem a hankoert, utana pedig a bankba, ahol igy mar nyitottak nekem
szamlat. Utana elmentem egy kis eloleget felvenni. Illetve azt hiszem, nem is eloleg, hanem tulelesi penz, amig meg nem kapjuk honap vegen az elso
osztondijat. De ez csak 25 000Y, ami a tuleleshez sem eleg, mert csak az utazas naponta 800Y. De nem panaszkodok, mert van akinek csak Tokioig szol a
repjegye, es ott kapja meg ezt a penzt, amibol meg el is kell jutnia Sendaiba, ami maga kb. 10 000Y.
Este meghivott minket Suzuki a lakasara. Ez nagy szo errefele. Igaz, hogy mi is meghivtuk otthon, meg az is igaz, hogy ha nem lett volna itt Zrinyi, nem hiv meg.
Szep kis haza van Suzukinak, egy bennlako ebbel, amelyiknek nem alakul ki gyorsan az immunredszere kolyokkoraban, ezert par honapig bent kell tartani.
Labrador. Igaz, hogy mar letelt tobb ev is, de bent maradt, a szoba sarkaban van egy ketrece. A lakas teljesen europai, amerikai konyhas nappali, asztal szekekkel az etkezoben. Mert hagyomanyosan a foldon ulnek, de sok japan rajott, hogy igy kenyelmesebb.
A WC viszont annyiban erdekes volt, hogy meg nem lattam ilyet, hogy a lehuzas utan a tartaly egy csapbol toltodik fel, vagyis a kezmosovizzel obliti a WC-t. Praktikus vizsporolas. A vacsora egesz jo volt, zold teat nem kaptam, kaptunk viszont szaket, es egesz jo husetelek voltak. Eloszor kest es villat adtak, de kikertuk magunknak, ugyhogy kaptunk palcikat, meg palcikatartot. Ilyet meg nem lattam, pedig teljesen logikus, foleg hogy az utikonyv szerint nem illik a palcikat a tanyerban hagyni. A palcikatarto egy kis talka, amin van valami, hogy ne guruljon le rola a palcika, es a palcika veget kell ratenni. Az enyem csillagalaku volt. Lehet, hogy mar lattam ilyet, csak nem tudtam mire szolgal. Suzukinak van egy felesege, aki ha jol ertettem reszben kazah, es harom gyereke, ket fiu es egy lany. Angolul szinte semmit nem tudnak, bar a legidosebb fiu nem volt ott, o lehet, hogy beszel valamit. Viszont nagyon kedvesek voltak.
Szerdan Suzukinak valami meetingje volt, ebbol az alkalombol hanyagolt engem. Zrinyi miutan korbebuszozta a varost, nem eppen szandekosan, ket ora
es 800Y veszteseggel, megerkezett, es meghivott ebedre. Aztan Internetezett.
Megprobalta kideriteni, mi volt rola es rolunk a Heti Hetesben, de nem ment konnyen, mert a polgari kornyezeteben kevesen lattak. Vagy legalabbis nem
mondtak meg, hogy lattak (?)
En meg tajekozodtam a laborban. Van ugyanis egy kulon kiserletezo resz, ahol van nehany eleg jo muszer, ultracentrifuga, kromatograf, spektroszkopok,
miegyeb. Es hatalmas kupi is van, de elobb-utobb rendet rakok, mert igy nem lehet dolgozni. Egy asztalt mar megtisztitottam magamnak. Igaz, hogy ott
neha csirkeboncolas is folyik, de ritkan, es higienikusan. Sok mindent egyebkent nem tudtam csinalni, mert nem volt ott senki. Ottol az osztondijasoknak volt eligazitas. Igazabol nem volt semmi ertelme, mert amit elmondtak, azt odaadtak papiron, viszont sokat beszeltek japanul, es keveset angolul. Azt megtudtam, hogy penzt minden honap kozepen adnak, ha alairok valamit elotte, de most csak harmincadikan adnak. Es azt is megtudtam, hogy nekunk ugyan nem kotelezo megtanulni japanul, de azert minden heten van egy ora, amire nehanyan eljarnak. En viszont meg szeretnek tanulni japanul, ugyhogy jovo heten beiratkozom egy normalis tanfolyamra, ami harom vagy negy ora hetente. Es azt is megtudtam meg, hogy szoktak szervezni turakat, meg sielest, es hogy jovo heten lesz valami nyitobuli. Na jo, meg azt is megtudtam, hogy kb. 900 kulfoldi tanul az egyetemen, de ahogy elneztem a jelenlevoket (reprezentativ mintam szerint) ebbol a kilencszazbol hatszaz
bangladesi pakisztani vagy indiai, szazotven koreai vietnami vagy kinai otven szovjet utodallam, es a maradek szazon osztoznak az europaiak az
amerikaiakkal es az afrikaiakkal. De majd meg ezt igyekszem pontositani.
Mert csak kb. harmincan voltunk.
Aztan hazajottem es bevasaroltam. Errol majd kesobb talan irok bovebben, egyelore annyit, hogy van a kozelben egy viszonylag olcso ejfelig nyitvatarto kozert.
Csutortokon is bejott Zrinyi, de nem sokat volt bent. Suzuki elvitte vacsorazni, es penteken mar utazott Saporoba. Vegiglatogat mindenkit. En meg
probaltam megfejteni a gepemet, es nehanyszor Suzukival is beszeltem. Ezaltal kiderult, hogy harman alkotunk egy csoportot. Egy elsoeves egyetemista, egy utolsoeves foiskolas, meg en. Meg persze a prof. Szoval mondhatni, hogy en vagyok a fonok, de ne mondjuk, foleg azert nem, mert egy
szot nem tudnak angolul, es amig en nem tudok japanul, addig legfeljebb annyiban vagyok fonok, hogy inkabb en javaslom majd a menetrendet. De ez
egyebkent is igy lenne, mert ok meg nem nagyon mernek javasolgatni. Egyebkent itt ugy van a rendszer, hogy van foiskola, es utana van az egyetem. Ez egyebkent sok helyen van igy. Az egyetem alatt vegig egy laborban van az ember, ha jol ertem. De azert ez meg nem teljesen tiszta.
Majd kesobb biztos jobban fogom tudni.
Szoval vagyunk Kijo Mijazava, Reicsi Szaszaki, meg en. Meg nem dolgoztunk egyutt, de majd jovo heten.
Penteken en mar rendesen dolgoztam. Miutan lattuk, hogy hijan vagyunk egy par dolognak, Suzuki beultetett az autojaba, es elvitt egy barkacsboltba
beszerezni a szuksegeseket. Este hazahoztam a gepet, es kiprobaltam az osszes CD-t. Sajnos nincs sok, de majd toltogetek le. Mindekitol szeretettel
varom, hogy honnan lehet.
A szombatrol majd legkozelebb irok, mert mar ez is sok volt igy egyszerre.
Nekem ugyan nem egyszerre volt, de aki olvassa, annak igen.
Irjatok sokat!
Sziasztok!
Tomi